Gm-Történet-2019 Július

2019.07.04

Kapcsolódásink szerepe

Háború zajlik és az elme a harctér....

A mai világban szerintem az a nehéz, hogy egyáltalán rájöjjünk, mi a jó és mi a rossz... Szinte minden forrás arra játszik, hogy ne lássunk tisztán. Aki nem lát tisztán és nem látja a valóságot, vagy hagyja, hogy valaki vagy valami meghazudtolja és összezavarja a természetes valóságérzetét, az csak "bolyong" és játékszere lesz a manipulációs forrásnak.

Alapvető értékeket is meghazudtolnak és összezavarnak... sokszor az ellenkezőjét állítva annak, ami valós, vagy igaz. Még a harcedzett felnőtteknek is nehéz, nemhogy a fiataloknak....

Én olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim alapvetően sokat dolgoztak. Nagyon mélyről, a tanulatlanságnak és a "világ ismerete" szinte teljes hiányának hátrányával indultunk. Az 1989-es évekig minden "normálisnak" tűnt. Azután jött egy baleset és édesanyám 7 évig volt kórházban, műtétek sorozata... az csoda, hogy életben maradt.

A hitének, a néha már túláradó optimizmusának köszönhette és édesapám segítségének. Volt azonban valami, ami a balesettel és egy kis faluból kisvárosba költözéssel megtört. Valami elromlott a "családi kultúrában". Apám soha nem volt a szavak embere, társaságban is általában hallgatagon ült. 

A baleset után következő állandó negativitását is mindig magyaráztuk a rendkívül traumatikus gyermekkorával. Édesanyám és az én optimizmusom benne mindig talált egy ellenpólust. Nem vettünk észre valamit... nem vettük észre, hogy időközben benne mások pozitivitása, életkedve minden nap csak növelte a keserűséget és a saját élete iránti gyűlöletet. Kívül minden szép volt... de a zárt ajtók mögött, különösen a nyugdíjba vonulása utáni időszak a "láthatatlan poklot" jelentette édesanyámnak is és nekem is...

Amikor az ember érzelmileg kapcsolódik valakihez - normális esetben a szüleihez is - óhatatlan, hogy hatása alá kerüljön a másik embernek és átveszi annak érzéseit ill. a kapott hatások alapján reagál. 

Apám velem kapcsolatban kb. 20 éves koromig gondolkodott "normálisan". Az Ő szemében a munka egyet jelentett a fizikai munkával. Én imádok tanulni, fejlesztem magam és ez örömet okoz számomra. Számára ez valamiféle veszélyt jelent. Sérült, traumákkal teli érzelmi világa egyszerűen nem tudja befogadni, ha nála valaki többet tud... neki mindig igazának kell lenni. 

Állandóan "bizonyítani" akarja a saját értékét, de ennek egy rossz útját választotta... a környezetében levők - elsősorban anyám és én - értékének kicsinyítésével, semmibevételével. Minden alkalmat megragad, hogy "bizonyítékot találjon",  vele minden oké, mindenki mással baj van. Ezzel az állandó aknamunkával az évek alatt tönkre tette édesanyámat is. Amikor a nárcizmusról és a "mérgező szülői" magatartásról olvasok könyvet vagy cikket, akkor az abban írtak 90%-val édesapám rendelkezik...és ami a legrosszabb, hogy a "külvilág" felé ebből semmi nem látszik.

A mérgező kapcsolatokat meg kell szüntetni, a szülőket el kell engedni... ha az ember mentálisan egészséges akar maradni és a gyermekét nem szeretné ugyanazzal terhelni, mint amit Ő kapott. Van amikor mások batyuját - még ha az a szüleinké is -  nem vehetjük át és nem adhatjuk tovább... sírba kell szállni a batyunak is.

A fejlődéshez előrevivő, pozitív dolgokhoz kell kapcsolódnunk... át kell írni ill. el kell fogadnunk az eddigi életünk traumáit, rossz érzéseit, kínjait is... része a sztorinknak. Hatalmunkban áll új sztorit írni...

Amikor változtatni akarunk, akkor a legújabb kutatások szerint 4 területen kell "frissítenünk"...

  • a sztorinkon - ne a múltunk, hanem a jövőnk sztorija szerint éljük meg a mai napot... az utolsó napig. "The last one is my best one"
  • a gondolkodásmódunkon - emlékezni könnyebb, mint a kreatív képzeletünket használni valaminek a megalkotására, ami még nincs

  • a testünkön - érzelmeinknek hatása van a testünk vegyi folyamataira. Testünket fel kell ébreszteni... pozitív érzelmekkel és társas kapcsolatokkal, örömmel és hittel

  • a környezetünkön - nincs az a pozitív beállítottságú, napi önfejlesztést végző ember, aki képes lenne "életben maradni" pusztító, negatív emberi - helyzeti - információs - gondolati - érzelmi környezetben … Változtatni kell... adott esetben ez jelenthet válást... egy "baráti" kapcsolat megszüntetését... kapcsolat, vagy kapcsolódás megszakítását a szülőkkel... munkahelyváltást... lakóhely vagy ország elhagyását...stb. túl rövid az élet a rabsághoz! - Ugrani kell a szabadságba!

Kíméletlen, őszinte szembenézés az igazsággal és a valósággal... a saját vakságunkkal, helyzetünkkel... a rejtőzködést és a "képmutatást" feladva... úgy, ahogy vannak a dolgok... vállalva a konfliktust és a háborút, ha kell... mert háború van és az elme a harctér...