Gm-történet-2019 január
Az álmok valóra váltásáért meg kell fizetni az árat...
1992-t írunk. 26 évvel ezelőtt ott álltam egy diplomával a zsebemben. Egy vidéki, kis falusi család egyetlen gyermekeként.
Az első voltam, aki a családból diplomát szerzett, az első akinek megfogalmazódott az igénye, hogy "valami mást kell csinálni", mint amit a környezetében élők, mint amit a szülők csinálnak.
Nem volt minta, nem volt példa, nem volt iránymutatás. A szakma, amit tanultam főiskolán nem érdekelt... nagyon nem, sőt minden nap igazából szenvedés volt az suliban.
Ez az az időszak volt, amikor a rendszerváltás után - egy tekintélyuralmi, zárt kommunista rendszer vége - kinyílt a világ. Könyvekbe menekültem a valóság elől. Vettem és faltam az "amerikai sikerkönyveket".
Formáltam a tervemet, hogy én valami nagy dolgot viszek végbe. Kerestem a válaszokat, hogyan lehet másként.
Az életnek többről kell szólnia, mint találunk egy jó állást, megfelelünk a "főnöknek", családot vállalunk, küzdünk és meghalunk.
Én Amerikáról álmodoztam, ami akkor - azóta ez már régen nincs így - a szabadság, a végtelen lehetőségek földje. A pénzen és a szakmán túl van fontosabb és más. Kezembe került 1993-ban Dr. Stephen R. Covey: Kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása.
Úgy érzetem, megtaláltam a válaszokat. Test-ész-szív-lélek... ezek egyensúlya, ezek "szinergiája" olyan erőt adhat, ami "legyőzhetetlenné" tehet. Készítettem egy tervet...én látni akartam Amerikát, a világ akkori legjobb vállalatánál akartam dolgozni, csilli-villi szállodákban akartam lakni.
Ehhez semmim nem volt meg. Nem tudtam angolul, nem volt nemzetközileg értékelhető tudásom és nem volt senki körülöttem, aki egyáltalán értette volna, hogy miről beszélek.
A környezetemben élők számára valószínűleg úgy festhettem, mint egy "földönkívüli", aki érthetetlen nyelven beszél és hülyeségekről álmodozik... talán egy kicsit "flúgosnak" is néztek, amit csak lesajnáló mondatokkal és némi gúnnyal tudtak kifejezni. A "távolság" egyre nagyobb volt, amit "elzárkózva" hevertem ki a könyveimmel és naplómmal, amibe a terveimet, gondolatokat írtam. Összejött 1100 oldal iromány...
1993-ban nekifogtam a tervem megvalósításának. Egy kisvárosból Szegedre költöztem, bele az ismeretlenbe...munkát vállaltam és tanultam. Rábeszéltem a szüleim, hogy én marketinget akarok tanulni és az országban az elsők között befizettem egy akkor 260.000 Ft-ba kerülő 2 éves amerikai képzésre -szülői segítséggel. Ez nagy szó volt akkor, amikor még senki nem fizetett azért, hogy tanulhasson "felnőtt fejjel".
Megcsináltam, megszereztem második diplomámat és pályáztam a világ legjobb vállalataihoz. Minden pénzem angol nyelvtanfolyamok különböző formáiba fektettem. Sok pénzt és sok energiát tettem ebbe, de olyan erős volt a vágyam, hogy minden akadályt legyőzött.
Akadály volt bőven...a munkahelyemen átvertek és kihasználták az ambícióm és a naivitásom... mások loptak, én is fizettem helyettük. 1997-ben, 5 évvel azután, hogy elhatároztam a céljaim, bejutottam a Johnson and Johnson céghez, ami akkor a világ 10 legjobb vállalatának egyike volt.
Az elsők között voltam az országban, akik "zsinórban pályáztak" és nagyüzemi módon képezték magukat a profi állásinterjú sikerre vitelében. Ha jól emlékszem, 30-40 helyre adtam jelentkezést - volt olyan, hogy az első pillanattól tudtam, hogy nem akarok oda menni - és mentem állásinterjúkra, csak azért, hogy egyre profibbá váljak ebben.
5 év után, amikor már éppen elfogyott minden erőm és feladtam volna, sikerült... és elkezdődött egy álom megvalósulása. A következő 5 évben az élet kárpótolt minden szenvedést és kínt, amit addig megéltem.
32 éves koromra megvalósult minden addigi álmom... Elegáns szállodák, irigyelt élet, szolgálati kocsik... és Amerika... New-York, Kanada, Anglia, Las-Vegas, Grand-Canyon, sivatagok és óceánok...pálmafák, kaland, izgalom...
2002-ben még Magyarország előtt is egy jobb sors látszódott, ezért eszemben sem volt - bár megtehettem volna - hogy kint maradjak. Úgy gondoltam, hogy azzal az erővel és sikerélménnyel, amit az álmok beteljesülése jelentett, itthon is tovább tudom folytatni az életem. Egy nyugodt, polgári létre vágytam ezután... kissé lenyugodva, magamhoz képest visszavonultan, de tovább tanulva, dolgozva és családot alapítva.
Arra mindig ügyeltem, hogy elemezzem magam - mire vágyom, mihez értek, mit szeretnék csinálni. Soha nem dolgoztam 3 hónapnál tovább olyasmin, amiben nem hiszek, amit nem szeretek csinálni. Talán ez adta az erőt, hogy itthon is azokban a pozíciókban, amiket elvállaltam messze az átlag felett teljesítettem.
Utólag világosodott meg néhány dolog, ami rendkívül fontos az életben...
Az addigi teljesítményt, bármennyire szívből is jött, mégiscsak EGO-ból és akaraterővel vittem véghez és pozitív gondolkodással. Közben belül, megmagyarázhatalan módon mégis valami "űr tátongott".... valami belül egyre jobban elromlott és az űr egyre nagyobb lett. És kívül is...
Ez volt az az időszak, amikor Magyarország az 1998-2002-es lendület után egyre inkább hanyatlott és sodródott a csőd felé. Mint olyannak, aki a jövőt sokkal távolabbi horizonton fürkészi, mint az átlagemberek ez maga volt a pokol, minden nap. Senki nem szeret szakács lenni egy süllyedő hajón.
Rákényszerültem, hogy keressem az okokat. Rájöttem, hogy az életben nem csak építő, segítő és jó erők dolgoznak. A "gonosz" is mindig jelen van és megpróbálja tönkretenni, elvenni, gyengíteni és pusztítani azt, ami szép, jó, építő és haladó. A "gonosz lelkület"... az irigység, a gyűlöletből fakadó uralom erői nem pihennek soha. Figyelnek és lesnek, hogy mikor támadhatnak, akár a legapróbb réseken... Ez ellen védelmet kell építeni. Sokszor a "gonosz" a legváratlanabb helyről bukkan fel, láthatatlanul, rejtetten, "becsomagolva" arany színű selyempapírban küldi a pusztító mérget.
Mindig is az "egyensúly" fenntartása volt a legfontosabb számomra. Kemény, következetes önfejlesztéssel lehet ezt csinálni és csak úgy, ha az ember tudja, mik az igazán fontos dolgok számára. El kell azt is fogadni - bár nehéz ép ésszel felfogni - hogy vannak erők, amik csak pusztításban és a "nem"-ekben tudnak létezni. Ezek az erők akár "jónak tűnő embereket" is felhasználhatnak a céljaikhoz.
Elvenni nem csak anyagi dolgokat és látható értékeket lehet. El lehet venni hitet, reményt, életenergiát, szeretet, lelkesedést, fejlődést, jövőt, jókedvet, boldogságot is. A "gonosz" soha nem pihen, mint ahogy a gyomot sem lehet igazán kiírtani soha a kertből. Ez az élet...
Folyt. köv. a legközelebbi történettel....
István