Baglyok és szentjánosbogarak...

Olyan típus vagyok, akinek szinte minden nap "nagy felismerései jönnek", egyszerű hétköznapi történések során. ( lehet, hogy ezért lettem mentor?...:-))

Az egyik nap megnéztük a fiammal - 8 éves -  a CSODAPARK - Álmodj nagyobbat című filmet. Az, aki kihagy jó minőségű gyermekfilmeket, szerintem megfosztja magát egy élménytől és sok olyan tanulságtól, amik a "felnőtt világban" is hasznosak. Bevallom fáradt voltam, így ki is maradt néhány rész, de egy fontos dolog megmaradt. 

A gyermeki lélek még tiszta, képes álmodni, képes elhinni azt, ami emberileg lehetetlen. Az alkotás, a kreativitás szívből és lélekből jön... nem lehet "aggyal pótolni"...az agy szerepe csak ezután jön, a megvalósításnál.

Szóval a filmben egy kislány mer nagyot álmodni. Él benne a láng és nyomába ered az álmainak. A történet most mellékes, a lényeg számomra ezután jött. 

A fiam kifelé a moziból szinte "felrobbant" az energiától. Az arca piros volt és látszott, hogy "jár az agya". Egyszer csak azt mondta: Apa, bennem megvan az a láng! ...elhatározta, hogy megcsinálja azt a csodaparkot, ami a történetben szerepelt. 

Azonnal hozzá akart fogni... amikor kiderült, hogy az a mai világban bizony pénzbe kerülne, akkor néhány kérdés után úgy döntött, hogy most csak megtervezi papíron... és majd 10 évesen megcsinálja. Azután megkérdezte tőlem: Apa, benned él még a láng?

Szíven ütött a kérdés. Tódultak a gondolatok a fejembe, szinte lepörgött az eddigi életem, a sikerek, a csalódások, az az időszak, amikor szenvedélyesen égett a láng és legalábbis számomra nagy dolgokat vitt véghez.

Eszembe jutott egy rövid kis történet is, amit néhány héttel korábban olvastam:

Hogy este lett a régi kert felett, egy sárga arcú lomha, vén bagoly egy szentjánosbogárkát kergetett. Hol vagy gazember, piszkos, ronda állat? Most elcsíplek, kitátom rád a számat, a körmöm közt téplek el, ha megtalállak. És akkor a bokorban valahol így szól a kis bogár: Miért e hang? Mit vétettem neked, vén bagoly. És jött a válasz: Világítasz bitang!

A filmben megjelenik a "sötétség" is. A sötét oldal nem szereti a fényt. Eszembe jutott, hogy hány és hány kicsi szentjánosbogár világítana, lelkesen, szívből, lélekkel kiáltanák világgá, hogy "én nagy dolgokat viszek végbe"....persze nem kell itt felnőtt fejjel nagy dolgokra gondolni... ezek lehetnek olyan gyermeki álmok is... de akkor jön a "lomha, vén bagoly..." Van, amikor nem is csak egy... csapatostól vadásznak....nem nyugszanak, amíg szentjánosbogarat látnak... zavarja őket a fény...

Felnőtt fejjel érti ezt az ember... pláne én, aki megjárta a poklot is... olyan élettel a hátam mögött, ami 3 embernek is elég lenne... és még most jön a java... persze, ha nem a vén baglyok győznek...

Felnőtt fejjel már kitapasztalta az ember, hogy hogyan lehet a baglyokat felismerni... és megkülönböztetni Dr. Bubót a "sárga arcú, lomha vén baglyoktól"...

De nézzük csak, mit is csinálnak az utóbbiak.... nekik csak egy céljuk van, az "uralom"... az "uralom" a gyűlöletből fakad... a gyűlöletre pedig "szeretet és jóindulati álarcok" rakódhatnak... néhány "bagolytípus" és módszereik... csak ízelítőnek...:-)

Mentorként, vállalkozókkal dolgozva általában előjön a kérdés: Él még benned a láng? Vállalkozóként, startupperként különösen fontos: Merj nagyot álmodni! 

Olyan dolgot kell véghezvinni, ami még nincs, ami másnak még a gondolatában sem fogalmazódott meg. Egyben mindenki biztos lehet. Minél nagyobbat álmodik, annál több és gonoszabb a "sárga arcú lomha vén bagoly"...minél jobban világít, annál erősebben támad a sötét oldal. Fel kell ezt ismerni. 

A fénynek, a haladásnak, a fejlődésnek, a próbálkozásnak mindig győzni kell a sötétség felett. A "sárga arcú lomha vén baglyok" nem győzhetnek!